Semmelweis Ignác
1818-1865
Ifjú évek
Semmelweis Ignác Fülöp 1818. július elsején látta meg a napvilágot Budán, egy jómódú család ötödik gyermekeként. Szemmelweis József (az Sz nem nyomdahiba) és Müller Terézia szerelmének összesen tíz gyümölcse született. Az Apród utcai otthon melege biztosította a hátteret a szorgalmas fiú tanulmányaihoz, melyet várbeli Egyetemi Katolikus Gimnáziumban (később Piarista Gimnázium) végzett. A nagy család nyüzsgése sem akadályozta meg abban, hogy kiváló bizonyítvánnyal zárja középfokú tanulmányait. Akkoriban még két év filozófiatanulás volt kötelező a gimnázium után, egyetem előtt. Mint sok fiatal, ő is megvívta harcát a szülői akarattal. Az apa hadbírót akart faragni fiából, aki el is kezdte a jogot, végül mégis medikus lett belőle. Bécsben kezdte, Pesten folytatta, majd mégis Bécsben fejezte be tanulmányait. 1844 májusában avatták doktorrá. Tanársegéd lett Klein professzor mellett, szülészettel, sebészettel foglalkozott, s mint abban az időben sokakat, a tudásvágy őt is a boncasztalhoz kötötte.
A bécsi szülészet
A bécsi klinikán két szülészeti osztály volt. Az egyiken medikusoktatás folyt (Klein is ezt vezette, Semmelweis itt dolgozott), s ezen az osztályon főleg szegények és leányanyák szültek. Aki tehette, a másik osztályon akart gyermekének életet adni, ahol bábák vezették a szüléseket. Az első osztályon ugyanis sokszoros volt a gyermekágyi halandóság a másikhoz képest, még az otthon szülő asszonyok is nagyobb biztonságban voltak. Érdekes módon, azokban az időszakokban, mikor Semmelweis elutazott valahova, csökkent a halálozás. A rejtélyt egy kolléga halála oldotta meg. Jacob Kolletschka patológus halálát a boncolása szerint éppen ugyanaz az a betegség, a vérmérgezés okozta, mint azokét az asszonyokét, akiket halála előtt ő maga (és Semmelweis is) még éltükben a szülészeten vizsgált, majd akiket haláluk után ők boncoltak fel. Semmelweis azonnal rájött, hogy a betegséget ők maguk és a medikusok viszik át a boncteremből a szülészetre, és gyorsan kikísérletezte a megoldást, a klórmeszes kézmosást. Felfedezését nem fogadta extázis. Az orvosok hátán púp volt a kézmosás, és a maradi gondolkodás okozta falakat is nehéz volt ledönteni. Mindezt súlyosbították a történelmi körülmények. Semmelweis ugyanis a forradalomban nemzetőrként vett részt, ez elég volt ahhoz, hogy a szabadságharc bukása után ellenfelei ellehetetlenítsék. Korlátozták előadásait, továbbra sem fogadták el nézeteit. Amint megkapta a többször igényelt egyetemi magántanári címét, hazasietett Magyarországra. Itthon már kezdett alakulni az az orvosi kör, melynek tagjai a korszak meghatározó egyéniségei lettek.
Hazatérés után
Hat évig vezette a Szent Rókus kórház szülészeti osztályát, 1855-ben a szülészet tanárává avatták, s a Pesti Egyetem szülészeti klinikájának professzora lett. Részt vett a közegészségügy reformjában, igazságügyi orvosi végzésekben, a kórtan és a gyógyszertan szétválasztásában. Magyarországon elfogadták az elméletét, és a kormány elrendelte a Semmelweis-féle profilaktikus eljárások bevezetését, magyarán szólva törvénybe foglalták a kézmosást. Műveit szétküldte Európába, de továbbra is süket fülekre talált. A tudományos világnak a tantusz csak jóval Semmelweis halála után esett le, a Pasteur és Koch által útnak indított bakteriológia fejlődése során. El lehet képzelni, magánéletében is mennyi bánat érte, hiszen Wiedenhoffer Máriától született öt gyermeke közül csak három érte meg a felnőttkort. A terhek közepette elméje megbomlott, felesége és bécsi barátai segítségével került a bécsi elmegyógyintézetbe, ahol két hét ápolás után elhunyt. A részletes boncjegyzőkönyv alapján halálát vérmérgezés okozta…